Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Megemlékezés a lakosságcsere és a kitelepítések palásti áldozataira

2016.03.30

A palásti Rákóczi Szövetség, a CSEMADOK helyi szervezete és a 9. számú Szent György cserkészcsapat közös rendezésével emlékeztünk meg a lakosságcsere palásti áldozataira,

A megemlékezés rendhagyó történelemórával kezdődött a Palásthy Pál Egyházi Alapiskola számára. Előadónk, a ma Dunabogdányban élő Varsányi Viola nyugalmazott tanár volt, aki saját bőrén tapasztalta a kor kegyetlenségét, a kitelepítések borzalmait, s így előadásában hiteles képet tudott festeni a háború utáni Palást életkörülményeiről.

Megemlékezés második részében a kitelepítettek keresztjénél Köpöncei Péter, a palásti MKP elnöke mondta el ünnepi beszédét, majd az emlékezet gyertyáját Szarka Katalinnal, a CSEMADOK palásti elnökével közösen  helyezték el az áldozatok emlékére. Ezt követően az Ivánka-kúriában Antal Réka PPEA tanulója mondta el ünnepi versét, majd Varsányi Viola tartotta meg második előadását, immár a felnőtt korosztály számára..

Megemlékezés

 

 Köpöncei Péter, ünnepi  beszéde (részlet)

Tisztel Jelenlévők, Emlékező közösség!
A mai nap egy olyan történelmi eseménynek állít emléket, mely a felvidéki magyarság egyik legnagyobb kálváriájával van összefüggésben. Azért jöttünk el, hogy fejet hajtsunk azok emléke előtt, akik nem engedtek a hatalomnak és dacolva a mindenkori kormány megfélemlítő módszereivel bátran vállalták magyarságukat, identitásukat és ebből fakadóan a kitelepítéssel járó szégyenletes bánásmódot.
A II. világháború befejezése után a németek és magyarok a vesztes oldalon álltak, ezért nem számíthattak irgalmas bánásmódra. Ennek ellenére, amit kaptak, az felülmúlt minden elképzelést. A háború utáni első Csehszlovák kormány, kormányprogramja tette fel az i-re a pontot. Meghirdette a szláv nemzetállam megteremtését. Kollektíven háborús bűnösnek nyilvánította a köztársaság német és magyar nemzetiségű lakosságát, s elrendelte jog- és vagyonfosztásukat, és az országból való eltávolításukat. A kormányprogram kimondta, hogy a nemzetiségek által lakott településeket a szlovák etnikai területeken érvényes demokratikus választásoktól eltérően nem választott, hanem iderendelt, ill. a helyi szlovákok közül kiválasztott tisztségviselők irányítják. A magukat németnek vagy magyarnak valló polgároktól megvonták a csehszlovák állampolgárságot, s miután az állam javára elkobozták minden vagyonukat, „örök időkre” kitiltják őket a Csehszlovák Köztársaságból. Az így hontalanná vált németek és magyarok vagyonáról a kormányrendelet úgy rendelkezett, hogy ezt a vagyont csakis szláv nemzetiségű személyeknek kaphatják meg. A szláv tudat megerősítése érdekében a kormány megszüntette a német és a magyar nyelvű oktatást, s elrendelte a már működő nem szlovák tanítási nyelvű alapiskolák bezárását.
Magáról a lakosságcseréről többet fogunk hallani az est előadójától, VARSÁNYI VIOLÁ tól, én csak annyit szeretnék megjegyezni, hogy Csehszlovákia és Magyarország között 1946. febr. 27-én megkötött lakosságcsere-egyezmény arra hatalmazta fel Csehszlovákiát, hogy annyi szlovákiai magyart telepítsen Magyarországra, amennyi Magyarországi szlovák önként jelentkezik a Csehszlovákiába való áttelepülésre. Ezen felül jogot szerzett arra is, hogy egyoldalúan áttelepítse a népbíróságok által háborús bűnösnek minősített magyarokat. Mit jelentett ez? Elég volt az elmarasztaló ítélethez az, hogy pl. 1938-ban részt vettek a községükbe bevonuló magyar honvédek fogadásán, vagy magyar pártok, szervezetek tagjai voltak. A lakosságcsere 1947. ápr. 11-től 1948. dec. 22-ig tartott. A lakosságcsere során 90 ezer főhöz közeli magyar nemzetiségű személy lett áttelepítve Magyarországra. Szlovákiában hagyott földbirtokuk 109 ezer kataszteri holdat tett ki, de ebben nem voltak benne a közös erdők, rétek, legelők, valamint az úrbéri földek. A lakosságcsere keretében, a legtöbb kitelepített az Érsekújvári, a Lévai, a Galántai, a Komáromi és Vágsellyei járásból volt.
Tisztelt emlékező közösség. Nem szabad elfelejtenünk, hogy a Beneš-i dekrétumok voltak azok, amik minket, magyarokat, kollektív háborús bűnösnek nyilvánítottak. Nem szabad felednünk azt sem, hogy ezen dokumentumok következményeképp, községünkből is több családnak menni kellett. Mikor arról beszélünk, hogy elégtételt szeretnénk a megaláztatásért természetesen nem magunkra gondolunk. Nemzetünkön, palástiakon, ismerőseinken esett meg a csúfság, melyet talán egy gesztus tudna feloldani.


 

 Varsányi Viola életrajza

1934.aug. 4-én születtem Paláston. Apám Varsányi István kántortanító, Anyám Bihary Aranka tanítónő. Az elemi iskola 4 osztályát itt végeztem. 1946. november 19-én átjöttünk a határon, mivel édesapám már hamarább átszökött. ( hazaárulással vádolták!) Dabasra, majd Dunabogdányba kerültünk. Itt végeztem el az ált. iskolát, majd a szentendrei ferences Gimnáziumban tanultam, 1953-ban ott érettségiztem. A budapesti Pedagógiai Főiskolán magyar szakot tanultam,  1955-ben a dunabogdányi ált. iskola tanára lettem. Menet közben elvégeztem az ELTE magyar-történelem szakos képzését, 1977-ben átmentem alma materembe, a szentendrei  Ferences Gimnáziumba, ott tanítottam 2007-ig. ( Boldog 30 éven át...) Férjem, Szakál Antal szintén áttelepítettként került Bogdányba Pozsonyból.  Már nem él. Két leányom van, ők is Bogdányban élnek. Két fiú unokám szintén.

Jelenleg is abban a juttatott házban élek, amit szüleim a Paláston maradt ingatlanuk helyett kaptak.